Két térfélen játszunk

Mondom, mire gondolok.

A világunk férfi energia központú (mondhatnám, patriarchális), ami kb. úgy néz ki, hogy egy férfi, a maga kiváló teremtő, alkotó minőségével, erejével, versenyszellemével, hatalom, befolyás, pénz értékeivel  remekül elboldogul akkor is, ha nincs vele női energia (nagy veszteség ez neki, de nem biztos, hogy tudja).

Egy nő azonban a befogadó, odaadó, empatikus, kapcsolódó minőségével nem sokra megy, amikor a céljait, a vállalkozását sikerre akarja vinni, vagy amikor a sárga csekkekre kerül a sor, hacsak nem vértezi fel magát - legalább egy bizonyos mértékig - a férfi energiáira jellemző erővel, küzdéssel, beleállással. Épp ezért - ugye látjuk - minden nőismerősünk felvértezi magát.

 

Képzeld el úgy, mintha a világunk egy teniszpálya lenne, egyik térfél a férfi, a másik a női minőség oldala. A mindennapi életünk, a cselekvés, a boldogulás a férfi oldalon zajlik.

Ezért látjuk gyakran, hogy nők kénytelenek átvonulni a férfi oldalra, hogy önállóan, függetlenül tudjanak élni, sikerre jutni. Millió nő nem adja fel karrier-álmait, céljait, küldetése van, de a teniszpályán a férfi oldalon, a férfi tulajdonságokban/minőségben mérik a sikert, tehát azon a térfélen kell játszaniuk. Erősek. Persze, ez a legkevésbé sem női minőség, de azon a térfélen ez ugye nem is szempont.

 

Azt is látjuk gyakran, hogy egy férfi akár egy életen át ki sem mozdul a térfeléről. Nincs szüksége rá. Nem is feltétlenül él egyedül, épp csak a vele élő nő nem vonta (még) magával, nem mutatta meg neki a másik, a női oldal rejtelmeit. Egy sztereotip módon férfias férfi magabiztos, erős, kemény, az égvilágon semmi nőies nincs benne. Őt a vele élő nő “kiegészíti”. De ha nincs szerencséje, és sosem éli meg egy szeretett NŐ odaadó közelségét, talán sosem érti meg, mit tenne hozzá az ő férfiasságához a női energia. Ha egy OLYAN NŐ átvonná a másik térfélre, felébredne benne is az empátia, a felelősségvállalás, a kapcsolódásra való képesség. Hogy milyen ez a minőség, azt csak egy OLYAN NŐ tudja megmutatni.

 

Ezért gondolom, hogy az IGAZI FÉRFI járt már a női oldalon. Ha szerencséje van, minden nap van vele valaki, aki tölti őt. Tehát értitek már, miért áll égnem a hajam, amikor azt hallom pasiktól, hogy nekik nem kell nő. Megoldják, amire szükségük lenne egy nőtől, de nem élnek a női minőség hatása alatt, nincsenek a töltőre csatlakoztatva.

Nem élik, amint a szeretett nő nem csak kiegészíti, sokkal inkább feltölti, felkerekíti a férfit.

 

Nem bánom, hogy a teniszpálya férfi oldalán pattogunk, de át kell vinnünk a női oldalra “macsókámat”, hogy aztán visszatérve a mindennapokba, a férfi oldalra, gazdagabb legyen. Olyan férfi, aki épít és nem rombol. Aki teremt és nem pusztít. Aki alkot, létrehoz.

Ha kérdeznéd, hol van még dolgunk...