Miért mindig én...?

Az első válasz persze az, hogy nem kell. Egyáltalán nem kell.

 

De ha megérted, hogy a lapokat úgy osztották, hogy te vagy az, aki adni, tölteni tud, aki uralni tudja a folyamatokat, eldöntheted, hogy élsz-e isteni képességeddel, vagy hagyod hamvába halni.

 

A  tartós boldogság megteremtésére nekünk kell alkalmassá válnunk. Nekünk kell olyan minőségűvé válni, arra a szintre fejlődni, hogy meg tudjuk teremteni és meg tudjuk tartani a tartós boldogságot, legalábbis abban a tekintetben, ami rajtunk múlik. Jó lenne tudni, ugye, mi is az, ami rajtunk múlik, mi az, amit nekünk kell megtenni. Ha felmerül, ő is ad-e, beleteszi-e a magáét, hessegesd el a kérdést! Csak az adással foglalkozunk, csak azzal, ami rajtunk múlik. A többi az ő dolga, de ha megérted a gondolatmenetet, érteni fogod, az is rajtunk múlik, ő megteszi-e, ami rajta múlik.

 

Most tegyük félre az elvárásokat.

Párkapcsolatunkban mi, nők képviseljük odaadásunkkal a feltöltő energiát, amiből táplálkozik a férfi. Mi vagyunk az origó, a kiindulópont, a “lesz-e ebből valami, vagy nem", de a férfi lelkülete, jelenléte és minősége is kell ahhoz, hogy ketten tartósan boldogok legyünk.

 

A férfi, aki teremt, alkot, épít, létrehoz, elfoglal, megőriz és megóv, kell, hogy folyamatosan töltőre legyen csatlakozva. Kaphat energiát bárhonnan - akár hosszú időn keresztül is töltekezhet különféle csatornákból, de a szeretett nő odaadó közelségénél nincs hatékonyabb akkumulátor.

 

Ami rajtunk múlik, ugye rajtunk nem múlhat, tehát odaadó szeretettel támogatjuk a kapcsolatot, de néha felmerül, vajon a párunk is tesz-e kettőnkért, vajon neki is fontos-e a MI. Hát persze.

 

De ne felejtsd, hogy AZ ENERGIÁT, AMI AHHOZ SZÜKSÉGES, HOGY TENNI TUDJON KETTŐNKÉRT, TŐLÜNK NYERI!

AZ ENERGIÁT, AMIT A FÉRFI KETTŐNK BOLDOGSÁGÁBA TESZ, TŐLÜNK KAPJA.

Hogy ez a folyamatos odaadás kimerít-e bennünket, nőket? Ha volt már részed hasonló áramlásban, akkor pontosan tudod, hogy a legkevésbé sem, sőt! Amivel töltjük a párunkat, azt vissza is kapjuk, hiszen ettől érezzük szeretve és biztonságban magunkat. Ezzel a szeretettel és szenvedéllyel csordultig töltve, aztán azt transzformálva újra adni tudunk, amit visszakapva majd bennünket tölt megint. Ez a körforgás egy folyamatos, ciklikus odaadás-spirállá válik, egyre magasabb minőségbe kerülünk mi ketten, egyre jobb lesz nekünk együtt.

 

Adod az energiát, vagy szívod.

Töltöd az életszeretetet, az életerőt, vagy elszívod.

 

És a legszebb, amit őrizz magadban, hogy a párod elsősorban tőled kapja az életerőt, te viszont NŐ vagy, tehát benned születik! Bölcsen, intuícióval, belső hangodra figyelve gazdálkodj vele. Légy bőkezű, de ne bárkinek, tudni fogod, ki az a férfi, akivel meg tud születni a MI.

 

Az elvárásokat ugye félretettük a második bekezdésben, de már kiderült, hogy mindent megkapunk egy ilyen kapcsolatban. Amikor legközelebb látlak, remélem, ez sugárzik majd rólad!