Változás vs. biztonság

Az egyetlen és legfőbb, amit megígérek magamnak - magamért, hogy jobban odafigyelek a belső hangomra. Fogom a kezét, hallgatok rá, mert a szívem szól, amikor ő beszél hozzám.

Idén  sem lesz semmi ugyanaz, semmi nem lesz ugyanolyan. Az elmúlt évben különösen nagy változások történtek felénk, ezek alapjaiban írták át a mindennapjaink rutinját.

 

Nyilvánvaló, hogy továbbgondolásra hívott a változás.

VÁLTOZÁS vs. BIZTONSÁG

Hányszor hallottuk, hogy ez a két fogalom nem fér meg egymás mellett?

Hányszor mondták, hogy ahhoz, hogy változhass, hogy változtatni tudj, hogy fejlődhess, el kell engedni a kapaszkodókat, a biztonságos világodat. Le kell vetni magadról a ragaszkodásodat a biztonságot adó körülményeidhez és bátor szívvel neki kell vágni az ismeretlennek.

 

Változni muszáj, fejlődni, mozgásban lenni létszükséglet. Viszont beállítódás, lelki alkat, a magunkkal cipelt drive-jaink és még ezer hozott minta határozza meg azt, hogy ez vajon izgatottsággal, vágyakozó borzongással, vagy épp szorongással tölt-e el.

Jópár vágyott, kiprovokált, vagy épp kéretlenül kapott (ha egyáltalán van olyan, tudjuk, nincs :)) élethelyzet után már biztosan látom, a BIZTONSÁG és a VÁLTOZÁS nem egymásnak ellentmondó, sokkal inkább egymás nélkül nem létező fogalmak.

Az egyik feltétele a másiknak.

 

Ahhoz, hogy bátor szívvel neki tudj vágni az ismeretlennek, elengedd azt, amibe eddig kapaszkodtál, hogy kinyisd az ajtót valaminek, ami eddig nem volt, muszáj, hogy biztonságban érezd magad.

Tudjuk, nem azért épültek a hajók, hogy a biztonságos kikötőben vesztegeljenek, hanem, hogy felfedezzék az ismeretlent és az új tudással, tapasztalással lehessen gazdagabb az élet.

 

Az úszónak sem célja, hogy a medence peremén kapaszkodva araszoljon oda-vissza.

Ha viszont kimerészkedik a nyílt vízre, csak akkor élheti meg a felfedezés, a megújulás, a fejlődés élményét, ha biztonsággal képes úszni. Ha nincs vízbiztonsága, nem élmény lesz a nyílt víz, hanem a legjobb esetben céltalan sodródás, de akár fuldoklás, életveszély is következhet, ami után köszöni szépen, változzon, akinek nincs jobb dolga…

A fejlődésnek van tehát egy evolúciós sorrendje, folyamata.

 

Először van a biztonság, ami nem keverendő össze a külvilágban talált, sokszor épp csak összeeszkábált kapaszkodókkal, amik sokszor hamis illúziót keltenek. Nem a valódi biztonságot jelentik, ezért nem is adják az igazi, lelket emelő biztonságérzetet, ezért oly nehéz elengedni ezeket.

 

A valódi biztonság bennem van. Bennem születik és akkor tudatosul, amikor figyelni tudok a belső hangomra. Amikor tudom, hogy semmi baj nem érhet, mert uralom a folyamatokat. Amikor örömmel és feltétlen bizalommal engedem át magam a sorsomnak, mert nem hánykolódó ladik vagyok a tengeren, hanem jó úszó.